Tauber Lili • pszichológus

Képzelj el egy súlyproblémás kislányt, aki tele van kétségekkel, szorongásokkal, folyton próbál megfelelni és tökéletesen teljesíteni, hogy jól tudjon kapcsolódni másokkal és elismerjék őt … el tudod kéozelni, hogy ez a kislány valaha én voltam?

Mindig is érzékeny ember voltam. Könnyen ráhangolódtam a körülöttem lévőkre, megéreztem, ha valami nincs rendben, de a saját érzéseimet, gondolataimat, vágyaimat sokáig nehezen tudtam szavakba önteni. Ehelyett inkább alkalmazkodtam, igyekeztem megfelelni: a tanáraimnak, a barátaimnak, a családomnak, és legfőképp önmagamnak. Sokáig azt hittem erőt ad, hogy ha elég keményen próbálkozom, ha elég jó vagyok mindenben, akkor minden rendben lesz. Aztán rájöttem, hogy ez a fajta hajtás szépen lassan felemészt.

Az a kérdés, hogy „mi lesz, ha nem vagyok elég jó?”, hogy „mi van, ha hibázom?” – észrevétlenül beette magát a mindennapjaimba, és idővel nemcsak a lelkemet, a testemet is megviselte.

A fordulat akkor jött el, amikor elkezdtem megengedni magamnak, hogy ne legyen minden tökéletes, megengedjem meghallani a belső hangomat. Lágyabban, több türelemmel nézzek önmagamra. Persze, ez nem egyik napról a másikra történt. Fokozatosan megtanultam odafigyelni arra, amit érzek, ahelyett, hogy elnyomnám vagy túlteljesíteném. Ebben az önsimeret sokat segített nekem, ami a mai napig kíséri az életem.

Ezt segítette tovább az alkotás öröme, a természet és az állatok közelsége, valamint a családom és barátaimmal együtt töltött idő és őszinte beszélgetések, kapcsolódások. Nagy szerelmese vagyok a kávékultúrának és szeretem a mindennapjaim amikor el tudunk nagy távokra menni kutyátsétáltatni. Ezekben a tevéeknységekben tudok igazán jelen lenni, ahol nem kell sehová rohanni, nem kell bizonyítani, elég egyszerűen csak ott lenni.

Ha valamit biztosan tudok magamról, az az, hogy végtelen kíváncsiság hajt. Szeretek tanulni, új dolgokat felfedezni és azt tapasztalom, hogy minél többet értek meg a világból, annál jobban értem önmagamat is. Ez a felfedezőkedv az, ami a szakmai munkámat is átszövi.

Az emberi lélekben megbújó élményvilág megismerését értéknek tartom.

Belépni a klienseim világába, megpróbálni az ő szemszögükből látni, kiemelten fontos számomra, hiszen „csak a közös világban való osztozás révén érthetjük meg egymás érzéseit és gondolatait.” – írja Merleau-Ponty. A munkámban arra törekszem, hogy olyan közeget teremtsek, ahol biztonságban érzed magad, ahol kimondhatod azt is, amit máshol talán nem mernél. Nem ítélkezem, nem siettetem a folyamatot, hanem melletted vagyok. A közös munka során együtt dolgozunk azon, hogy meghatározzunk egy világos célt, amelyet szeretnél elérni és rávilágítunk azokra az erőforrásokra, amelyek ott rejlenek Benned! A megértésen túl figyelmet szentelünk olyan kézzelfogható módszerek elsajátítására, amelyek rendszeres gyakorlása segíthet a mindennapi teendők közepette. 

Elsősorban 18 és 35 év közötti fiatalokkal, felnőttekkel dolgozom együtt, akik valamilyen ponton elakadtak: legyen szó a stresszről, szorongásról, párkapcsolatról, a munkáról, az önmagukkal való viszonyról, önbizalomról, önértékelésről vagy arról, hogy egyszerűen nem tudják, merre tovább. De szívesen fogadom azokat is, akik nem konkrét problémával érkeznek, hanem egyszerűen jobban szeretnék megismerni önmagukat.

Hiszem, hogy a változás és a fejlődés nemcsak a terápiás üléseken születik meg, hanem a mindennapok apró, tudatos és önazonos lépéseiben egyaránt. Az én személyes és szakmai célom, hogy útitársként ezen kis lépések kibontakoztatásában segítsek teljes odaadással.